Megdöbbentő hír: életének 73. évében elhunyt Meskó László.

Laci csaknem másfél évtizedig részese volt az egykori Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) kommunikációjának. Eleinte csak részese volt, ám nem sokkal az MSZOSZ-hez kerülése után ő felelt a szövetség teljes sajtójáért, eközben számos színvonalas kulturális programot szervezett, s a havonta megjelent szakszervezeti újság szerkesztése is a nevéhez fűződik. Fáradhatatlan volt, végtelen munkabírással és egyedülálló lelkiismeretességgel dolgozott. Nem lehetett olyat kérni tőle, amit legalább ne próbált volna meg elintézni. Nem egyszerűen sajtósa volt a szövetségnek, hanem kommunikációs motorja. Szervezett, intézkedett, mindenkire figyelt, és végtelenül profi hozzáállással, s legalább ilyen türelemmel kiszolgálta a sajtót, az újságírók minden kérésének igyekezett eleget tenni.

Két és fél évvel az MSZOSZ-nek a Magyar Szakszervezeti Szövetségbe való beolvadása után otthagyta a szövetséget, más utakon folytatta az érdekvédelmi munkát. Nagy tapasztalattal állt a gyengébbek oldalára, például nyugdíjas szervezetek tanácsadójaként, majd vezetőjeként.

Laci a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) aktív tagja volt, az utóbbi 4 évben a szövetség ellenőrzési bizottságának elnökeként is dolgozott. Őt ismerve nem meglepő, hogy emellett a MÚOSZ-ban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály titkári feladatait is ellátta. Szakmai műhelyt teremtett a foglalkoztatás, a munkaügyi kapcsolatok, az érdekegyeztetés és a munkaerőpiac kérdései iránt érdeklődő újságírók, szerkesztők számára.

Haláláig a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége (NYOSZ) elnökeként képviselte korosztályát. A szövetség pótolhatatlan veszteségként emlékezik meg munkásságáról.

Emlékét a Magyar Szakszervezeti Szövetség kegyelettel megőrzi.