A különböző kutatások felhívják a figyelmet arra, hogy a XXI. századi közpolitikákban egyre inkább elvárás, hogy az idősek legyenek képesek fenntartani függetlenségüket, önálló, aktív életvitelüket, egészségüket, közreműködésüket a társadalomban és az évek növekvő száma mellé minőség is társuljon.

Az idősödők és az idősek életminőségét akkor lehet megőrizni hosszú távon, ha a szociális biztonság mellett kiemelt cél az egészség megőrzése is minél hosszabb ideig. Ez az egyénnek is és az államnak is érdekében áll. A 65 év felettiek 28%-a tartja rossznak egészségi állapotát. A több mint 40 ezer COVID áldozat többsége idős volt! Fontos feladat, hogy a betegségek megelőzésében, gyógykezelésükben, rehabilitációjukban elérhetővé váljanak a személyre szóló egészségügyi és szociális szolgáltatások.

A várható élettartam jelentős növekedésre lehet számítani, egyre több az iskolázottabb idős, akik a nyugdíjazás követően is valamilyen értelmes elfoglaltságra, fizetett vagy önkéntes munkára vállalkoznak. Ezért fontos, hogy az idősek társadalmi részvétele mérhetően emelkedjen. Az aktív időskor megélése, a társadalmi részvétel nagyban hozzájárul a gazdaság eredményeihez abban az esetben, ha figyelembe vesszük a 55+os generáció szükségleteit, fogyasztási szokásait és ehhez igazodó szolgáltatásokat, termékeket kínálunk az idősödő és idős társadalmi csoportnak. Az „Ezüstgazdaság” olyan új szemléletű közgazdasági, gazdaságpolitikai módszer/eszköz, amely elsősorban a fogyasztók jól létét, a környezet védelmét és a kooperációt tartja szem előtt és nem az erőszakos profitmaximalizálást.

A szociális biztonság megfelelő nyugdíjrendszert feltételez, amely figyelembe veszi az inflációt és a bérek növekedését is. Ugyanis 2010 után a Parlament durván beavatkozott a nyugdíjendszerbe, hátrányosan érintve az idős nemzedéket, különösen a korábban nyugdíjba vonulókat.

Meredeken csökkent az ellátásokra fordított összeg! Míg 2010-ig a GDP 11.2%-át fordították nyugdíj kiadásokra, 2019-re ez az arány 8,3%-ra csökkent, miközben a szolgáltatások ára emelkedett. Az idősek relatív elszegényedése tömeges méreteket öltött! Több mint félmillióan kapnak kevesebb ellátást a létminimumnál.

 

Javaslatok a nyugdíjrendszer korszerűsítésére:

A nyugdíj definíció kérdéséhez:

Mielőtt egy téma részletes kifejtéséhez hozzákezdünk, ajánlatos egy definíció leírása. Ha feltesszük a kérdést, hogy mi a nyugdíj, hamar rájövünk, hogy nem is egyszerű általánosan elfogadható választ adni rá. Segít minket ebben a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 97. évi 81-es törvény (u.n. nyugdíjtörvény), és a 28 EU tagállam miniszterelnöke által elfogadott és aláírt Szociális Jogok Európai Chartája című nyilatkozat.

A nyugdíjrendszerek alapvetően két célt tűznek maguk elé:

- a nyugdíjazáskor kieső munkajövedelem pótlását, tehát azt, hogy az életpálya során a fogyasztásban ne következzen be drasztikus visszaesés nyugdíjazáskor; és azt követően, valamint

- az időskori szegénység enyhítését, tehát azt, hogy legalapvetőbb szükségletei fedezésére mindenki jusson legalább egy alacsony összegű időskori bevételhez.

A hosszú távú hitelességet, a rendszerben való minél magasabb fokú részvételt az olyan struktúrák segítik jobban, ahol az egyén nagymértékben meggyőződhet arról, hogy amit aktív életpályája során elvonnak tőle, azt – várható értéken – visszakapja nyugdíjas korában úgy, hogy annak reálértéke – és relatív értéke – megmarad.

A fentiekből adódóan javaslom a következő nyugdíj definíció használatát:

          A nyugdíj társadalmi szolidaritáson alapuló, biztosítási elven működő rendszeres pénzbeli jövedelem. Feladata az egyén megélhetésének és – aktív időszakában elért – társadalmi pozíciójának megőrzése teljes élete során. Az egységes kötelező munkanyugdíj mindenkori fedezetét az állam feltétel nélkül garantálja.

A nyugdíjrendszer változtatása a szokásosnál is nagyobb körültekintést kíván. A következményei ugyanis akár több évtizedre is kihathatnak, illetve egy korrekció jelentős forrásokat emészthet fel. Minden javaslat ezért előzetes számításokat, hatásvizsgálatot igényel.

Mindenekelőtt, meg kell állítani azt a folyamatot, hogy a GDP-hez viszonyítva egyre kevesebbet költünk nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra Magyarországon, valamint azt, hogy az átlagnyugdíjak aránya a nettó átlagbérekhez képest folyamatosan romoljon a nyugdíjasok kárára.

Az elmúlt másfél évtized alatt számos változtatás történt a nyugdíjrendszerben. A teljesség igénye nélkül sorolok néhányat:

-       az indexálás megváltoztatása vegyesről tisztán infláció követővé,

-       a 13. havi ellátás felfüggesztése, majd megszüntetése (helyette nyugdíj prémium), valamint az újra bevezetése.

-       a 2005. évi korrekciós törvény felfüggesztése, majd megszüntetése,

-       alkotmány – alaptörvény, változás a nyugdíjra vonatkozóan is,

-       a nyugdíjjárulékplafon megszüntetése,

-       a munkáltatói járulék folyamatos csökkentése (a felére),

-       TB önkormányzatok felszámolása,

-       járulékok összevonása (átláthatóság, ellenőrizhetőség megszüntetése),

-       a járulék adóvá változtatása,

-       a nyugdíjfolyósító beolvasztása az államkincstárba stb.

A változtatások jelentős hátrányt okoztak a nyugdíjasoknak.

Ezen leghátrányosabb intézkedések megváltoztatásával a hátrányok csökkenthetők, illetve kiküszöbölhetők.

 

Javasolt intézkedések:

1. Nyugdíjemelés mértékét vegyes (az ár- és béremelkedést egyaránt figyelembe vevő) indexálás alapján kell meghatározni, de úgy, hogy a nyugdíjasok nem kaphatnak kisebb mértékű növelést az inflációnál akkor sem, ha a gazdaság (bérkiáramlás) növekedése kisebb az infláció mértékétől.
2. A nyugdíjminimumot legalább a mindenkori nettó minimálbér ½-ére kell legalább felemelni. A nyugdíjasok is részesüljenek a gazdasági fejlődés eredményeiből. A torlódó nyugdíjak elkerülése érdekében az új nyugdíjminimum felett is lépcsőzetes – fokozatosan csökkenő mértékű – emelést kell megvalósítani az egy főre eső nyugdíjas létminimum összegéig az általános nyugdíj emelés mellett.
3. Az elmúlt másfél évtizedben kialakult jelentős nyugdíjkülönbségek mérséklésére új nyugdíjkorrekciós törvényt kell megalkotni, úgy, hogy az azonos életút (azonos szolgálati idő és azonos járulékfizetés) után ne legyenek jelentősen eltérő nyugdíjak (lásd. 2005. évi törvény az értékvesztett nyugdíjak korrekciójáról).
4. Rugalmas nyugdíjkorhatárra kell átállni, ami megengedi az 1-3 évvel korábbi nyugdíjba vonulást málusz alkalmazásával, illetve tovább dolgozás esetén bónusszal ismeri el a többletet, ezzel is támogatva az idősek foglalkoztatását.
5. Lehetővé kell tenni a nehéz munkakörülmények között dolgozók korengedményes nyugdíjazását.
6. Újra be kell vezetni a kötelező munkáltatói kiegészítő nyugdíjbiztosítást.
7. Meg kell szüntetni azt a nyugdíjasok munkavállalását több ágazatban akadályozó szabályt, hogy - ha munkába akar állni - fel kell függesztenie nyugdíjának folyósítását és helyette azzal azonos összegűilletmény kiegészítést a munkáltatótól kell kapnia.
8. Azon folyamat elindítása, melynek eredményeként a későbbiekben a nettó átlagkereset 60%-át meghaladja az átlagnyugdíj, miközben a nettó minimálbér legalább 60%-a lesz ugyanebben az időben a minimál nyugdíj összege.
9. A mindenkori időspolitikát Idősügyi kerettörvénybe kell foglalni, amely az idősödők és idősek emberi méltóságának és társadalmi esélyegyenlőségének megtartását szolgálja. A kerettörvény középtávú végrehajtásának feladatait egy új Idősügyi Stratégiában kell megfogalmazni, amelyet Országgyűlési Határozatba kell foglalni és éves szinten az ágazati felelősöknek be kell számolni a Parlament előtt. Csak egy törvényi szintű szabályozás tudja biztosítani az időspolitika eredményességét.

Az idősügyi törvény és az idősügyi stratégia tartalmazza azokat a feladatokat, amelyek mérhető társadalmi szükségletekre épülnek, amely feladatokhoz forrásokat kell biztosítani és a végrehajtást monitorozni kell.

1. Nyugdíjrendszeren kívüli, azt kiegészítő szociális típusú támogatási formák létrehozása az időskori szegénység felszámolása érdekében (azon esetekben, ahol az idősek a szegénységi küszöbérték alatt élik életüket).

Juhász László

tagozatvezető