Áprilisban találkozott az ESZSZ Igazságos Átmenet Bizottsága, ahol a Magyar Szakszervezeti Szövetséget Bábel Balázs képviselte. A rendezvény főbb témái az elmúlt fél év eredményei, egy igazságos átmenet irányelv tervezete, ennek kapcsán a kapacitásbővítés és az EU-s klímacélok elérése voltak.

---

 

Az ülést Ben Lennon, az ESZSZ munkatársa nyitotta meg, és bemutatta a legutóbbi, novemberi egyeztetés óta végzett tevékenységeket. Ezek között volt a lobbizás egy igazságos átmenet irányelv érdekében, részvétel a dubai COP28-on, rendszeres, európai szintű ágazati szakszervezeti egyeztetések. A nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló rendelet kapcsán az ESZSZ a társadalmi előfeltételek megteremtését tartja a legfontosabbnak. Jelenleg az átállás előfeltételei nem erősek, ezért fontos, hogy a rendelet figyelembe veszi a meglévő képességek hiányát a transzformáció során. Ami a program anyagi előfeltételeit illeti, csak Svédország, Dánia és Írország tudja tartani a szociális és klímacélokat az RFF támogatás folytatódása nélkül is az Európai Unióban. Ennek az alapnak a hiánya ugyanis ahhoz vezet, hogy a 2023-as 50 milliárd euróról 2027-re a felére csökken az átmenet szociális kezelésére fordítható EU-s forrás.

 

Ezután az ESZSZ Igazságos átmenet irányelv-tervezete került megvitatásra. Magyarország szempontjából három szempont kiemelendő. Egyrészt a kelet-közép-európai tapasztalat azt mutatja, a régiós megközelítés nagyon fontos az ipari szerkezetváltozásnál. Muszáj támogatni azokat a régiókat, városokat, ahol számítani lehet arra, hogy tömegével lesz szükség a dolgozók átképzésére, rugalmas nyugdíjazási lehetőségekre, új befektetésekre és egyéb intézkedésekre, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek például sok kelet-magyarországi várost és régiót sújtottak a rendszerváltozás után, és amelyek sokszor a mai napig érezhetők. Másrészt biztosítani kell, hogy az irányelvben hangsúlyozott szociális párbeszéd nemcsak papíron történik majd, hanem valós és tényleges egyeztetéseket jelent az állam, a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek között. Harmadrészt: konkrétabb javaslat volt, hogy az új ipari alágazat, az akkumulátorgyártás kerüljön említésre, és elsősorban abból a szempontból, mennyire fontos az ott dolgozók számára a munkahelyi biztonság, az ott élők számára pedig a környezetvédelem biztosítása.

 

Szintén fontos észrevétel, hogy az államok, valamint a vállalatok ne a harmadik országbeli dolgozók foglalkoztatásával spóroljanak a meglévő munkaerő át-, illetve továbbképzésén, hogy legyen lehetőség a szociális partnerek kapacitásbővítésére, hiszen ez nekik is egy újfajta kihívás, valamint maradjon meg az igazságos átmenetért való tevékenységben is a szubszidiaritás elve. A kapacitásbővítés kapcsán válaszként elhangzott, hogy 2025. január 1-jétől indulni fog egy projekt a témában.

 

Magyarországot nagyon erősen fogják érinteni, illetve már érintik az EU által meghatározott klímacélok, az ennek érdekében végrehajtott intézkedések. Elég a rengeteg épülő akkumulátorgyárra vagy az autóipar átalakulására gondolni. Ezért fontos, hogy lehetőségeinkhez mérten a lehető leginkább figyelemmel kísérjük, és befolyással legyünk a folyamatra.