Egy korábbi bejegyzésünkben írtunk a láthatatlan ingyen munkáról, amit – valljuk be – zömében a hölgyek végeznek. Takarítás, mosás, főzés, bevásárlás és a gyerekek gondozása. Dolgozó nők, feleségek, anyák. Anyák. Akiktől természetesnek vesszük azt az odaadást, gyakran önfeláldozást, ahogyan igyekeznek összetartani a családot, helytállnak az élet minden területén, miközben szikla szilárd támaszai a gyerekeiknek. Hiszen anyák – gondoljuk. Igen. Anyák. Akiknek naponta kijárna a köszönet. Rohanó világunkban azonban valószínűleg nem is teljesen életszerű naponta köszönetet mondani azért, amit anyaként tesznek. Most azonban itt az ideje és helye is a hálás köszönetnyilvánításnak. Mikor máskor, ha nem anyák napján?

Ezt az alkalmat ragadjuk meg arra is, hogy szakszervezetként ismét felemlegessük a dolgozó anyák helyzetének viszontagságait. Hiszen szerintünk továbbra sem „sikerült” a hazai jogrendbe megfelelően átültetni a családi élet megkönnyítését célzó irányelvet, így sajnos érdemben nem javult az anyák helyzete. Ez különösen fájdalmas és felháborító most, az inflációs válság idején.

Szintén az ünnep kapcsán érdemes megemlíteni, hogy amennyire civilként tiszteljük az anyákat, az anyaságot, a munkáltatók egy része különféle, hátrányos megkülönböztetéssel szinte bünteti őket.

A Magyar Szakszervezeti Szövetségnek és tagszervezeteinek egyik fontos alapértéke az esélyegyenlőség. Ahogy eddig, a jövőben is harcolni fogunk a nők – anyák – jogaiért és minden eszközzel tiltakozunk az őket sújtó diszkrimináció ellen.