Március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmából a Magyar Szakszervezeti Szövetség a Fővárossal közös rendezvényt tartott számos szakszervezeti tag részvételével.
A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedő megemlékezéssel szemben, munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos, demonstratív nap volt. A Magyar Szakszervezeti Szövetség Nőtagozata szerint ez a nap sokkal aktuálisabb az eredeti tartalmában ma, mint valaha volt.
A rendezvényen a főpolgármester beszédét követően a résztvevők a budapesti nőmozgalmi érdekérvényesítésről hallhattak előadásokat, záróakkordként pedig különböző ágazatok szakszervezeti képviselői beszélgettek tapasztalataikról, arról, milyen ma a munkavállaló nők helyzete a munka világában.
A rendezvény egyik szervezője és moderátora Hercegh Mária, a MASZSZ Nőtagozatának vezetője volt.
A tanácskozást Karácsony Gergely főpolgármester nyitotta meg, majd az alábbi témákat és előadókat hallhatták a vendégek.
Fotók itt
A programból
Női nézőpont a városüzemeltetésben
Tüttő Kata, főpolgármester-helyettes
Nők, akik itt voltak a 150 évben, (online)
Pető Andrea történész, MTA Doktora, a Közép-Európai Egyetem Bécs, CEU Democracy Institute, egyetemi tanár
Mit tesz a város a nőkért?
dr. Bősz Anett, főpolgármester-helyettes
Hogyan érvényesülsz nőként, 50 felett?
Dr. Kövér-Van Til Ágnes, PhD, habilitált egyetemi docens ELTE TáTK
Pódiumbeszélgetés: A munka világa 50 felett
Dr. Antmann Katalin Semmelweis Egyetem főorvos, elnök ÉSZT
Boros Péterné elnök MKKSZ, SZEF
Drótár Ilona édesipari–tagozatvezető, alelnök MÉDOSZ
Karsai Zoltán elnök KASZ, MASZSZ
Dr. Szabó Imre Szilárd munkajogász, Munkástanácsok
Múlt, jelen, jövő
Hercegh Mária megnyitóbeszéde
Budapest egyesítésének 150. évfordulójához kapcsolódó jubileumi ünnepségsorozat lehetőséget ad a főváros értékeinek, kulturális gyökereinek, intézményi működésének, a kerületekkel és a civil szervezetekkel zajló széleskörű együttműködéseinek, nemzetközi kapcsolatainak strukturált bemutatására – Budapest sokszínűségének újrafelfedezéséhez.
1872-ben, sokévi előkészület után Pest, Buda és Óbuda polgárai hozzáláttak az elődeik által megálmodott tervek megvalósításához: elkezdték részeiből összerakni a várost. Ez a 150 éve elkezdett munka ma sem ért véget. Idén Budapest 150. születésnapját ünnepeljük, de valójában ez a város nem másfél évszázados. Ha Aquincum romjainál állunk, kétezer év múltja tekint ránk. Ha a Kopaszi-gátnál, pár évtizedé. 2023-ban nem a város létezésének évfordulóját ünnepeljük, hanem az egyesítésének. Azt, hogy százötven éve vagyunk együtt budai várlakók, pesti polgárok, a pályaudvarokon érkező betelepülők leszármazottai, akikhez később újabb beköltözők és a városhoz csatolt települések polgárai csatlakoztak.
Amikor 1873. november 17-én a városatyák kimondták a három város egyesülését, a lelkek városalapítása már megtörtént. Pestet és Budát 1848 csodája tette német kultúrájú, kisvárosokból feltörekvő, multikulturális szellemű, de magyar kultúrájú nagyvárossá. Ekkor valósult meg az egyesítés jelképe: Széchenyi megvalósult álma a Lánchíd, amely 2023-ban jelentős felújítás után lesz ismét a városlakóké.
Budapest történetében mindig azok voltak a sikeres periódusok, amikor az itt élők csoportjai, a különböző lakóközösségek, a kerületek és a várost körülvevő kisebb települések képesek voltak együttműködni egymással. Amikor széthúzás helyett erejük és tehetségük egyesítését választották.
A Nemzetközi Nőnap, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1907 óta, Magyarországon 1948 óta minden év március 8-án tartanak. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedő megemlékezéssel szemben, munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos, demonstratív nap volt. E nap létrehozói szándéka szerint, az az egyszerű, de mégis történelmet alakító nap, ami a nők évszázados küzdelmét eleveníti fel, amelyet az egyenlő jogokért és egyenlő lehetőségekért vívtak.
A nőnap, egy kedves gesztusokat felvonultató, szokásjogon elfogadott – „kötelező” –, igazi tartalommal már nem bíró megemlékezés? A véleményem az, hogy mindezen túl még számos, itt most felsorolni nem kívánt gesztusrendszer. Én a Magyar Szakszervezeti Szövetség női szervezetének vezetőjeként határozottan azt képviselem, hogy ez a nap, sokkal aktuálisabb az eredeti tartalmában ma, mint valaha volt.
Az eredeti tartalom: a béregyenlőség, a rövidebb munkaidő, a társadalomban való részvételi lehetőség, sajnos ma is a napi képviselnivalónk alapelemei.
Nem tagadom, számomra is fontos a figyelem, a virág és az ünneplés. De soha nem vakított el az ünnepi gesztus öröme annyira, hogy megfeledkezzek a nap tartalmáról és az elődeim, elvégzett törekvéseiről. A munkahelyek többsége még mindig olyan, ahol a nők foglalkoztatása nem jelent egyenlőséget sem bérben, sem előmenetelben. A társadalom még mindig álságos szemforgatással tűri, hogy a gyermeket vállaló nő kevesebbet érjen a munkáltatóknak azoknál a férfi kollégáinál, akiknek ez nem hátrányt, hanem kifejezetten előnyt jelent. Amikor az egyesítés évfordulóját ünnepeljük, valójában arra emlékezünk, hogy elődeink összerakták, felépítették és működtették ezt a várost. Nekünk sincs más dolgunk.
Legyen ez a nap újra a munkát vállaló nők napja, és tegyük ezt ünneppé mi, szakszervezetes nők és férfiak, együtt. Ennek jegyében tegyünk azért, hogy a NŐNAP újra ünnep, Budapest pedig sikeres és a miénk legyen.