Virág és bér
"A nők bérhátránya, mérték és okok" címmel szervezett az MSZOSZ Nőképviselete kibővített választmányi ülést 2015. március 7-én Budapesten, a szövetség székházában. Cseh Zsuzsanna, a Nőképviselet vezetője nyitotta meg a rendezvényt, majd adta át a szót Kordás Lászlónak, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökének, aki a múltat felidézve a jelen és a jövő feladatairól beszélt. Ezt követően került sor Koncz Katalin professzor asszony előadására, amely a fenti címet viselte.
Egyenjogúság – egyenrangúság
Kordás László köszöntőjében méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a nőmozgalmak, köztük a szakszervezet nőtagjai vívtak ki, és valamennyiünket érint. A női követelések már a kezdetektől a kiszolgáltatottság ellenében fogalmazódtak meg – a szociális-gazdasági jogaik kiszélesítése, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetések megszüntetésére. A követelések nem csak a nők érdekét szolgálják. Mindannyiunkat érintő ügyekről van szó. Társak vagyunk: különbözőek, de egyenrangúak!
158 év küzdelme bővelkedett jótékony eredményekben, de napjaink visszásságai is megkövetelik a nyílt kiállást, nem ritkán a küzdelmet az igazságtalanságok ellen. Mai példákat is megemlített, amelyben sérelem éri a dolgozókat. Globalizálódott világunkban éppen úgy ki kell állnunk közvetlen kollégánk, mint azok mellett, akik más földrészen küzdenek a munkavállalók érdekeiért. Jimena Lopez (https://www.facebook.com/labourstart.org), szakszervezet vezető esetét hozta fel példaként, akit elbocsátották légi utaskísérő állásából, miután sikeresen szervezte meg a munkahelyén dolgozókat. A Nemzetközi Szállítási Dolgozók Szövetsége (ITF) ezért arra kéri a szakszervezet nagy családját, hogy küldjenek üzenetet a munkáltatónak, amelyben szoliodaritásukról biztosítják kollégájukat.
Az üzenet elektronikus felületen erre a linkre kattintva érhető el:
http://www.labourstartcampaigns.net/show_campaign.cgi?c=2675
Előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánkban nemhogy csökkenne, de éppen ellenkezőleg felerősödőben a családon belüli, a munkahelyi erőszak, amelyeknek leggyakoribb áldozatai a gyerekek, a nők. Ezért is rendkívül fontos az Isztambuli Egyezmény. 2015. március 3-án szavazott a magyar országgyűlés ebben a témában, és elutasította az egyezményről szóló javaslatot, mely a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények visszaszorítását célozza meg. Az egyezményt az egész Fidesz-KDNP frakció elutasította, a Jobbik képviselői pedig tartózkodtak, holott egymillió nőt érint ez ma Magyarországon. Az egyezmény a nők és a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépést szolgálja. Ezért fontos ratifikálni azt.
A Nőnap lehetőség ad arra, hogy mi, férfiak kifejezzük hálánkat, elismerésünket nő társainknak. Korunk, bár múlt századi követelések jogosságát is igazolja, az eddigieknél többet igényel: akként legyünk egyenrangúak, hogy eközben a nők nők, a férfiak pedig férfiak maradjanak!
Dr. Koncz Katalin egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások Tanszék) előadása azt a témát emelte fókuszba, amely 1857-től kezdve, mind a mai napig az egyik legsúlyosabb jele az egyenlőtlenségnek, a nők bérhátrányát. A régmúlt követelései és a mai elvárások között sokszor nagy az azonosság, még ha a szereplők meg is változtak. A szemlélet az, amely gyakran generációkon is átível, és csak lassan és fokról-fokra változik meg. Előadásában arra is rámutatott, hogy a munkaerőpiac egyik legmarkánsabb jellegzetessége az ágazatok, foglalkozások, munkakörök nemek szerinti elkülönülése (szegregációja), ami a női foglalkoztatás megjelenésétől napjainkig a világ minden országára jellemző. A nemek szerinti elkülönülés mutatója magas és stabilan tartja magát, annak ellenére, hogy a nők és férfiak munkaerő-piaci jellemzői és iskolázottsága tekintetében közeledés tapasztalható. Az Európai Unió megkülönböztetett figyelmet fordít a nemek közötti szegregáció enyhítésére, mert ettől is várja a nők munkaerő-piaci helyzetének javítását, a nemek közötti bérkülönbségek felszámolását.
A napokban jelent meg Koncz Katalin legújabb könyve, a Nők a politikai hatalomban. A rendezvény lehetőséget adott ennek bemutatására is. A kötet kapcsán kérdések sora vetődik fel: …kell-e belátható időn belül nagyobb arányú női részvétel a politikai hatalomban a hazai szintéren? Kik kívánnak több női politikust a hatalomba? Vajon az egész magyar társadalom, vagy a nőtársadalom kiált több női politikusért? És ha hatalomba kerülnek a nők, kinek jó? A társadalomnak? A nőknek? Netán a hatalomra aspiráló keveseknek? Változik-e bármit ebben a súlyos társadalmi kérdésekkel küszködő közép-európai térségben, ha több nő ülne a döntéshozatali pozíciókban?...
A szerző ezekre, és ilyen kérdésekre ad választ.
