Hírek
Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség 5. Kongresszusa - Beszámoló

207 millió dolgozó képviselői 163 országból találkoznak Melbourneben négy év után újra, hogy mérleget vonjanak a súlyos gondokkal terhelt időszak kollektív érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájáról és meghatározzák a szervezet politikai és program prioritásait a következő évekre. A november 17-22. között rendezett  ITUC tanácskozáson a MASZSZ  delegációja is résztvett, az seményről szóló beszámolót György Károly, a MASZSZ nemzetközi titkár készítette.

Fotógaléria itt


 

Első nap

A megnyitón a 331 ITUC tagszervezet delegáltjainak nem is lehetett volna érzékletesebben bemutatni Ausztrália történetét, mint az őslakosok 250 éves hányattatásain, a munkásmozgalom és az őslakos népek harcának összefonódásán keresztül. Az „Őslakos Egyeztető Tanács” alapító elnöke, Patrick Dodson, Nyugat-Ausztrália szenátora mély elemzést és történelemórát tartott a 933 küldöttnek – olyat, amit sokáig nem felejtenek el a hallgatók. A fő tanulság: a kollektív fellépés ereje, a szövetség a civil/ őslakos mozgalom és a szakszervezetek között eredményekhez vezet, de ehhez nyitottan és a múlt történéseinek, konfliktusainak közös feldolgozásával lehet eljutni.

Az őslakosok képviselőinek énekével, táncaival színesített program során az ITUC két vezetője, az ausztrál Sharan Burrow leköszönő főtitkár és a nigériai Ayuba Wabba, ITUC elnök röviden szóltak az elmúlt négy év kihívásairól, a világot megrázó háborúkról, környezeti, szociális és gazdasági válságokról, előrevetítve a következő öt nap vitára kerülő fő kérdéseit. A kongresszus napirendjén az új kérdések mellett a szövetség 16 éves múltja során tett vállalások áttekintésére is sor kerül – hogy reális program kerüljön elfogadásra.

Guy Ryder, az ITUC alapító főtitkára emlékeztetett, 2006-ban egy pozitív világképpel, akkor megvalósíthatónak tűnő reményekkel indult neki a két nagy világszövetség egyesülésével létrehozott giga szervezet, hogy újabb eredményeket, jogokat biztosíthasson a dolgozóknak, szakszervezeteknek – ahogy fogalmazott, „abban hittünk, hogy most egy unalmasan világban dolgos időszak következik”. Ezt teljesen felülírták a különböző válságok, a munkavállalói és kollektív jogokat „ledarálni kívánó” neoliberális és antidemokratikus erők előretörése, a szakszervezetek meggyengítésére tett kísérletek. Ez ellen mind a nemzeti, mind a nemzetközi téren fellépnek a szakszervezetek és további, érdemi védelmet nyújtó szabályozásért, politikákért és gyakorlatért dolgoznak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)-ben is. Az ILO nyolc év után leköszönt főigazgatója, Guy, decembertől az ENSZ Főtitkárhelyetteseként dolgozik tovább a munkavállalók érdekében, hogy a szociális jogok a politikák minden szintjén megfelelő súllyal szerepeljenek.

A többnyire 25-30 órás utazásban láthatóan kimerült küldöttek számára a nap végét egy fogadás jelentette, ami sok informális beszélgetésre, konzultációra adott lehetőséget.

 


 

Második, harmadik nap

 Az ünnepélyes nyitó ülést követően pénteken és szombaton - a kongresszus második és harmadik napján - az ügyrendi kérdésekkel, a mandátumvizsgáló és az ügyrendi bizottságok megválasztásával, majd ezek első jelentéseivel és a kongresszusi nyilatkozat vitájával folytatódott a tanácskozás. 122 országból, 933 küldöttet regisztráltak, akik fele nő – és ez utóbbi jelentős előrelépés, amit a kongresszus hangosan üdvözölt. Ennek felel meg a MASZSZ delegációja is, melyet Zlati Róbert elnök vezet, és tagjai Spieglné Dr. Balogh Lívia a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, Hercegh Mária a MASZSZ Nőtagozat vezetője és György Károly nemzetközi titkár.

A kongresszus napirendje a következő:

  1. ITUC elnöki beszéd
  2. Üdvözlő beszédek
  3. Mandátumvizsgáló bizottság összetételének jóváhagyása
  4. Ügyrendi bizottság összetételének jóváhagyása
  5. Határozat tervezetek:

a/ Kongresszusi nyilatkozat: „Egy új társadalmi szerződés”

b/ Sürgősségi határozatok

  1. Alapszabály módosítás tervezetek
  2. Beszámoló a 2019-2022 közötti tevékenységről (a regionális szervezetek beszámolóival együtt)
  3. 2018 – 2021 időszak Pénzügyi jelentés
  4. Választások
  5. Egyebek
  6. Kongresszus zárása

ILO Maria Helena André, az ILO munkavállalói részlegének vezetője kiemelte a szociális dimenziónak a politikai döntésekbe való beépítésének fontosságát, ami alapeleme kell, hogy legyen az „Új társadalmi szerződésnek”. Bemutatta az ILO új főigazgatóját.

A korábbi togói miniszterelnök, majd az ENSZ főtitkárhelyettese, Gilbert F. Houngbo egy hónapja kezdte meg munkáját, és megválasztásában a szakszervezeti oldal komoly szerepet játszott. Houngbo aláhúzta, hogy munkája középpontjába kívánja állítani a társadalmi igazságosságot, azért, hogy ez a kérdés a politika minden szintjén megjelenjen. Kezdeményezi egy „globális koalíció a társadalmi igazságosságért” megteremtését, melyben együttműködésre hívja az ILO három oldalát, a kormányokat, szakszervezeteket, munkáltatókat, az ENSZ szervezeteit, a multilaterális intézményrendszer, a civil társadalom és a tudományos élet szereplőit. Kiemelte, hogy meg kell teremteni a szociális védelmet minden ember számára, ami nagy munka lesz: jelenleg a világ lakosságának fele, négymilliárd ember nem részesül ebben. A számítások szerint a szociális védelem kialakítása önmagában 400 millió új munkahelyet teremtene. Az ILO főigazgatója kiáll a szervezet normaalkotó tevékenységének megerősítése mellett és szorgalmazza a már létező normák érdemi alkalmazását. Ebben és a kollektív alku rendszerének megerősítésében együtt kíván dolgozni a szakszervezetekkel, hogy a foglalkoztatási formáktól, a munkavégzés helyétől és módjától függetlenül minden dolgozó ember számára védőernyőt jelentsenek.

Sharan Burrow leköszönő főtitkár beszámolójában szólt a szövetség eredményeiről, az elmúlt évek kihívásairól, konfliktusairól. A reményekre okot adó politikai változásokhoz Brazíliában, Ausztráliában, komoly támogatást adtak a szakszervezetek. Fontos példájaként említette azt a munkát, amit Lula kiszabadításában az ITUC jogászai végeztek, és lehetővé tette, hogy újra Brazília elnöke legyen – ezt a kongresszus kitörő tapssal fogadta.

Az ITUC folytatta a programjában szereplő „társadalmi szerződés” építését, a több országban erősödő diktatúrák, fasiszta tendenciák ellenére. A világra, így a szakszervezeti mozgalomra komoly veszélyt jelent, hogy erősödnek a populista, antidemokratikus erők, terjed a fake-news alkalmazása, a társadalmak megtévesztése. Ezzel párhuzamosan megéljük a klímaválságot, konfliktusok eszkalációját, így legutóbb az Ukrajna elleni orosz inváziót, a gazdasági, válságokat, az infláció és ezekkel együtt a megélhetési válság terjedését. Mindezt tetézi, hogy az emberek 60%-a él alapvető jogaik megléte nélkül. A munkaerőpiacra jellemző, hogy terjed a bizonytalan foglalkoztatás, a széttöredezettség. A Covid-19 járvány csak felerősítette a társadalmi egyenlőtlenségeket – csak ez idő alatt újabb 500-zal nőtt a dollár milliárdosok „közössége”. A világ GDP-hez ebben az időben 1,7 trillió USD munkajövedelemmel járultak hozzá a dolgozók.

Mindez csak megerősíti az „új társadalmi szerződés” szükségességét, hogy megvalósuljon a tisztes foglalkoztatás, a megélhetést biztosító bérek, a megfelelő szociális védelem, a minőségi oktatással, egészségüggyel – amik a társadalom szövetét jelentik.

A tevékenységről szóló beszámolójában felsorolta a szakszervezeti követeléseket, célokat, a nemek közti megkülönböztetés felszámolásának szükségességétől az igazságos átmenet, klímavédelem, az egészséges és biztonságos munkakörülmények kérdéséig, utalva az ITUC programtervezetében szereplő hat követelésre:

  1. Munkahelyek, foglalkoztatás
  2. Jogok
  3. Bérek
  4. Szociális védelem
  5. Egyenlőség
  6. Befogadás

Ahhoz, hogy ezekben eredményeket érjen el a szakszervezeti mozgalom, nemzeti, tagszervezeti szintű akciókra, akcióegységre van szükség, érvényesítve, hogy „miénk a vezető szerep”.

A szóbeli beszámolót követően megkezdődött a felszólalások hosszú sora, reflektálva a kongresszusi nyilatkozattervezet fő témáihoz. A hozzászólásokban kiemelkedő kérdések (sorrendiség nélkül):

-          Nem lesznek munkahelyek egy halott bolygón – ezért kell megvalósítani az igazságos átmenetet, senkit nem hátrahagyva. Ehhez elengedhetetlen a független, demokratikus szakszervezetek működése. Az igazságos átmenet gerincét a munkavállalók jelentik.

-          Szabad és független oktatás, ami a kritikus gondolkodásra nevel, a egész életen át lehetővé tett képzés, tovább- és átképzés a működő és fejlődőképes társadalmak alapja. Ez elengedhetetlen az igazságos átmenet megvalósításához.

-          A szakszervezetek feladata a társadalmi tudatosság erősítése. A populizmus, a fasizmus egy olyan társadalomkép szimptómája, ami igazságtalan, kirekesztő és fel kell lépni a szélsőjobb, fasiszta tendenciák ellen. Az olasz CGIL, melynek székházát egy éve megtámadták és feldúlták az olasz fasiszták, javaslatot tett egy nemzetközi antifasiszta hálózat felállítására, harcolva a békéért.

-          Nők szerepének elismerése a demokráciáért folytatott küzdelemben, így az arab tavasz mozgalmaiban

-          A kongresszuson felszólalók egyértelműen kiálltak Ukrajna mellett, elítélve az orosz agressziót. Teljes az ukrán nép melletti szolidaritás – az ITUC és számos tagszervezete folytatja az ukrán szakszervezetek támogatását.

Az „Ukrán ügy” – azaz a putyini agresszió mellett kiálló orosz szakszervezeti szövetség (FNPR) kizárásának követelése nem jött elő a kongresszusi felszólalásokban. Figyelembe véve, hogy egy ilyen lépéshez a küldöttek kétharmadának szavazata szükséges és ez várhatóan nem biztosítható, az ITUC Főtanácsában a kongresszust megelőzően az a megállapodás született, hogy egy ilyen javaslat leszavazása jogilag megerősítené az FNPR tagságiviszonyát, ezt el kell kerülni és „el kell ereszteni”.

A plenáris ülés vitája mellett a „Kongresszusi Fórum” keretében panelvitán került sor a globális sokk szakszervezeti tanulságainak áttekintésére. Ugyancsak panelvita vette napirendre a 2022-es Nemzetközi Munkaügyi Konferencián sok éves vitákat követően, az alapvető munkaügyi jogok közé emelt, az egészséges és biztonságos munkakörnyezethez való jog témáját.

 


 

Negyedik nap

A legfontosabb esemény a negyedik nap: a kongresszus megválasztotta a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség új főtitkárát. Luca Visentini a szavazatok 72%-át, míg Kemal Özkan 25%-át kapta, 2% tartózkodás mellett. A szavazáson 126 országból 212 tagszervezet vett részt, 90.630.098 tag képviseletében. A kongresszusi résztvevők mindkét jelöltet nagy tapssal köszöntötte, ahogy a felszólalók a szervezet egységének fontosságát hangoztatva gratuláltak a szervezet új vezetőjének. A választást megelőzően a két jelölt meghatározott időkeretben kapott lehetőséget a bemutatkozásra, melyben a korábban írásban közzétett programjaikat ismertették – mindkettőjüket nagy tapssal fogadták a küldöttek.

Megválasztásával Luca Visenti lemond az Európai Szakszervezeti Szövetségi főtitkárságáról.

A mandátumvizsgáló bizottság azon bejelentését, hogy a kongresszusi küldöttek 50,84 %-a nő, nagy taps fogadta – ezzel a szervezet sok éves törekvése vált valóra, csakúgy, mint az a célkitűzés, hogy a küldöttek legalább 10%-a fiatal szakszervezeti legyen. A szervezet Főtanácsának tagságát illetően a női kvóta célkitűzését ez alkalommal sem nem teljesítette az európai és az ázsiai-csendes óceáni régió.

Az ITUC új számvevőit a német DGB, az etiópiai CETU és az amerikai AFL-CIO adja.

A kongresszust video üzenetben köszöntötte Joe Biden USA elnök, aki munkaügyi tárcavezetőjével együtt továbbra is szakszervezeti tag. Aláhúzta, hogy tartja korábbi kötelezettségvállalását, hogy „a leg szakszervezet barátibb elnök kíván lenni” és ezt nyíltan vállalja. Aláhúzta a Nemzeti Munkaügyi Tanács szerepét a munkavállalói érdekek védelmében és köszönetet mondott a szakszervezetek érdekképviseleti tevékenységéért.


 

Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség 5. Kongresszus – ötödik és záró nap

 A kongresszust megtisztelte és azon felszólalt Anthony Albanese, Ausztrália miniszterelnöke. Hangoztatta, hogy mint munkáscsaládból származó baloldali elkötelezettségű politikus, megválasztásától kezdve kiáll az őslakosok jogai és az ezt biztosító intézményrendszer építése mellett. Nagy taps fogadta, hogy kormányának egyik legelső lépéseként május óta 26 dollárra emelkedett a minimálbér –ezzel hat hónap alatt teljesítve azt, ami 10 évig nem sikerült előtte a szakszervezeteknek. Üdvözölte az ITUC „új társadalmi megállapodás” programját mert ahhoz, hogy az emberek méltóságban éljenek, jólétre van szükség”. Kormány szoros együttműködésre törekszik a szakszervezetekkel – egy olyan országban, ahol elsőnek foglalták törvénybe a nyolcórás munkaidőt és idén októberben pedig az erőszak áldozatainak számára biztosított szabadság intézményét. Albany méltatta „barátom” Sharan Burrow hazai és nemzetközi érdemeit.

 A kongresszus plenáris ülésén a küldöttek folytatták a szakszervezeti mozgalom előtt álló kihívások áttekintését és fogalmazták meg a következő időszakra szóló fő irányokat.

A világ egy történelmi gazdasági visszaesés szélén áll

A világ egy történelmi gazdasági visszaesés szélén áll, amely katasztrofális következményekkel jár a dolgozó emberek számára minden régióban, hacsak a kormányok nem hajtanak végre sürgősen új társadalmi szerződést – erősítette meg számos felszólaló az ITUC leköszönő főtitkárának értékelését.

A felszólalások megerősítették mindazt, ami az ITUC gazdasági tájékoztatójában (ITUC Economic Briefing) szerepel. Ez egy olyan globális gazdasági rendszert ír le, amely egymást keresztező társadalmi, gazdasági, környezeti és egészségügyi válságokkal néz szembe, és amelyek minden régióban érintik a munkavállalókat és családjaikat, függetlenül nemzetgazdaságuk fejlettségi szintjétől. A tájékoztató kimondja: "2022-ben a gazdasági növekedés lefelé irányuló spiráljának vagyunk tanúi, egyidejűleg az áruk és szolgáltatások árának emelkedésével, amelyek a munkavállalók legalapvetőbb megélhetési költségeinek alapját képezik." A küldöttek kritizálták, hogy ezt a helyzetet láthatóan túl sok politikai vezető és intézmény nem érti. A beszámolók rámutattak, hogy sok gazdaság sebezhetősége még soha nem volt ilyen nagy, miközben a döntéshozók cserbenhagyják a dolgozó embereket, és továbbra is az "ortodox" makrogazdasági válaszaikhoz ragaszkodnak. Ezekről már korábban és többször bebizonyosodott, hogy csak elmélyítik a globális egyenlőtlenségeket, és életeket és kilátásokat tesznek tönkre az egész világon.

Ahogy Sharan Burrow összegezte a kongresszusi vitát: „Új gazdasági modellre van szükségünk, olyan új üzleti modellekkel, amelyek a teljes foglalkoztatottságon, a tisztességes munkán és a közös jóléten alapulnak. Ez egy új társadalmi szerződést jelent közös jóléttel és igazságos átmenetekkel, amelyek elősegítik a közösségek és a gazdaságok stabilizálását, megteremtve a békés egymás mellett élés közös biztonságát, amely egyszerre kezeli a szegénységet és a kirekesztést, lehetőséget teremtve a gondozási gazdaságba való beruházásra a társadalmakat támogató, minőségi munkahelyek létrehozása érdekében. "Ez nem kevesebbről szól, mint a béke, a társadalmi igazságosság és a túlélés feltételeinek megteremtéséről."

 

Béke nélkül nincs társadalmi igazságosság

A kongresszus meghallgatta a „Jelentés a szabadságról 2022: szakszervezetek a béke építői” jelentést. (Freedom Report 2022: Unions Building Peace). Ma mintegy kétmilliárd ember él 56 ország közötti, vagy konfliktusok által érintett országban. "A nemzetközi humanitárius szakszervezeti szolidaritás, mint az ukrajnai, mianmari és más országok munkavállalóinak a támogatására irányuló jelentős erőfeszítések, részei a béke megteremtésére és fenntartására, valamint a konfliktusok elkerülésére és az azt követő újjáépítésre irányuló szakszervezeti erőfeszítéseknek. A világnak tanulnia kell ebből ezekből a példákból.

Ha a világ vezetői össze tudnak fogni, hogy megvizsgálják az éghajlatváltozásból eredő fenyegetések kezelését, akkor a konfliktusok megelőzését, a meglévő konfliktusok megszüntetését és a háború utáni igazságos és fenntartható újjáépítésre irányuló intézkedéseket napirendre tűző globális párbeszédre is energiát kell szánniuk. A szakszervezetek békéért, igazságért és demokráciáért való fellépésének számos példája van, amiket sok szervezet képviselője büszkén említett, utalva arra, hogy ezekből inspirációt lehet meríteni további, az alapvető szabadságokért, a demokráciáért és a békéért folytatott kampányokhoz. Szakszervezeti fellépés segítette a folyamatokat Kolumbiában (évtizedes harc a békéért, társadalmi igazságosságért), Észak-Írországban (a békéért, a megosztottság és szektarianizmus ellen), Myanmarban (a demokráciáért, a könyörtelen diktatúra ellen), és Tunéziában (ahol az UGTT szakszervezeti szövetség is Béke Nobel Díjban részesült a diktatúrát meghaladó demokratikus építkezésben vállat szerepéért). 

A következő négy évre az ITUC új vezetése:

Főtitkár: Luca Visentini

Főtitkárhelyettesek: Eric Mwezi Manzi, Jordania Ureña Lora, Owen Tudor;

Elnök: Akiko Gono;

Elnökhelyettesek: Cathy Feingold, Antonio Lisboa.

A kongresszus záró napján a küldöttek nagy tapssal köszönetet mondva búcsúztak Sharan Burrow leköszönő főtitkártól és elismerően szóltak Ayuba Wabba elnök munkájáról.

Luca Visentini főtitkár egy új gazdasági modellért áll ki

Megválasztását követően Luca Visentini a következőket mondta:

"Hihetetlenül büszke vagyok arra a lehetőségre, hogy vezethetem a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséget, és képviselhetem a dolgozó emberek hangját nemzetközi szinten. ... De azzal is tisztában vagyok, hogy a dolgozó emberek történelmileg nehéz időket élnek. A világ a gazdasági visszaesés szélén áll, és a munkavállalók a frontvonalban vannak. Sok embernek együtt kell élnie a következményekkel.

A béke és a demokrácia veszélyben van, a szélsőjobboldali mozgalmak előretörnek, és jelentős fenyegetést jelentenek az emberi, munkavállalói és szakszervezeti jogokra. ...

De tudjuk, mire van szükség most. Az ITUC új társadalmi szerződésen alapuló új gazdasági modellt szorgalmaz. Éghajlatbarát munkahelyeket, munkavállalói jogokat, tisztességes béreket, szociális védelmet, egyenlőséget és befogadást akarunk. Ezeknek kell minden kormány terveinek középpontjában állnia.

Itt a társadalmi igazságosságról, a békéről és a túlélésről van szó - én nem fogom abbahagyni a dolgozó emberekért folytatott küzdelmet. A minden ember számára biztosított tisztességes élet- és munkakörülmények védelme a legjobb módja annak, hogy a világon mindenhol biztosítsuk a demokráciát és a békét."

(vége)